1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. hsz

II. ik

[?]

1. (t. n. is ) valamit meglódítva úgy enged el, hogy az vhova repül, esik. kavicsot dob a kútba; súlyt dob. | sp is dobással valamilyen eredményt ér el. 70 m-t dobott. | ▸ csókot dob valakinek valaki felé | eldobott tárggyal <valakit vmely testrészén> eltalál. hátba dob valakit.

2. hányaveti mozdulattal vhova tesz, csap valamit. | ▸ valamibe, valamire dobja magát

3. hirtelen intézkedéssel, rendsz. erőszakkal vmely (kedvezőtlen) helyre küld, juttat. harcba dob; ▸ piacra dob

4. argó hanyag fölénnyel szakít valakivel, ill. így elhárítja a közeledését. dobta a nőt.

[ fgr ]

1. henger v. üst alakú, kifeszített bőrös ütőhangszer. pereg a dob; veri a dobot.

2. műsz gépnek hengeres (forgó) része. a cséplőgép dobja.

3. forgópisztolynak a golyókat tartó forgó része.

4. ép kupoladob.

5. sp tekepályán: golyófogó.

6. ▸ füle dobja ▸ dobra kerül ▸ dobra üt ver valamit

[?hangut]

I. hsz

II. ik

[?]

1. (t. n. is ) sp (labdát, korongot) ad(ogat), továbbít.

2. <pongyola haszn:> odaad.

[ ném<fr ]

1. kártyajátékban: passzt mond, jelez.

2. biz passzt mondva jelzi, hogy nem tud, nem ismer, es. el akar hallgatni valamit.

[←passz² ]

biz illik valakihez, valamihez, vhova.

[ ném<fr ]